A püspökladányi farkasszigeti futópályáról
A megnövekedett társadalmi igényeknek megfelelve, az erdők közjóléti funkcióinak magas színvonalon történő biztosítása a Futó Daru Sportegyesület működésének egyik alappillérévé vált az elmúlt évek során.
Ennek érdekében a Futó Daru Sportegyesület egy futópályát kívánt kialakítani a Farkasszigeti Arborétumban a területet kezelő Erdei Tudományos Intézet engedélyével.
A projekt eredményeként egy sétáló, kocogó pálya került kialakításra mintegy 3500 m hosszúsággal. Az újonnan kialakított helyszíneken korszerű, tájba illő információs és irányítótáblákat helyezünk el, megkönnyítve a tájékozódást és biztosítva az új, érdekes ismeretek megszerzését. A Futó Daru Sportegyesület bízik abban, hogy a város és környékének lakossága hamar megkedveli a futópályát, a kirándulók, sportolók, túrázók számára egyaránt hasznos kikapcsolódást sportolási, edzési pihenési helyszínt nyújtó erdőt.
Az erdő természetes környezetünk része, megszámlálhatatlan növény- és állatfaj élőhelye. Ezért kérjük, hogy a futóút használata során mindig figyelj a következőkre,
és tartsd be az alapvető viselkedési szabályokat!
Töltsd le a futópálya útvonalát telefonodra, sportórádra vagy tekintsd meg a pályáról a plusz információkat.
HÁZIREND
- Az erdőben gyalogosan közlekedj! Használd a futóútvonal jelzéssel (fára festett futó alak, irányjelző táblák) ellátott utakat! A futóútvonalat lehetőleg az óramutató járásával ellentétes irányban használd, a jelzések is ennek megfelelően lettek kihelyezve. Ne térj le a kijelölt útvonalról! Kerüld a lezárt, tiltott területeket!
- Az erdőben való futás során fennáll a kullancsfertőzés veszélye, ezért lehetőleg zárt ruházatot célszerű viselni. De ami a legfontosabb egészségünk megőrzése érdekében: a futás után meg kell vizsgálni testfelületünket, hogy nem került-e rá kullancs. Amennyiben találunk bőrünkbe kapaszkodott kullancsot, a kullancsot szakszerűen, kullancskiszedő-csipesz segítségével el kell távolítani!
- Kíméld a növényeket, óvjad az erdő állatait! A növények és állatok az eredeti élőhelyükön érzik jól magukat, ezért hagyd ott őket, hogy más futók, kirándulók is gyönyörködhessenek bennük.
- A Természetvédelmi Terület védelmének érdekében tilos a növényzet bármely részének károsítása: levelek, hajtások, virágok, termések, gyökerek, magvak és más növényi részek gyűjtése!
- Ügyelj az erdő-mező tisztaságára! Ügyelj a vízelvezető csatornák tisztaságára! Védd a természetet, vidd haza a szemetedet!
- Magatartásoddal kíméld az élővilág nyugalmát!
- A futóútvonalat ittas, bódult állapotban lévő személyek nem látogathatják.
- Élvezd csendben a természet szépségeit! Hangoskodásoddal ne verd fel az erdő csendjét! Az erdei állatok megfigyelésére is csak csendben van esélyed!
- Légy csendben, hogy halld az erdő szavát!
- Az erdők védelme érdekében tartsd be a tűzvédelmi szabályokat! Tüzet csak kijelölt tűzrakóhelyen rakj! Mielőtt a tűzrakóhelyet elhagyod, győződj meg róla, hogy nem maradt-e parázs a hamuban, mert egy kis szél hatására erdőtűz keletkezhet! Erős szélben és tűzgyújtási tilalomban a kijelölt tűzrakóhelyeken is tilos a tűzrakás!
- Az időjárás kedvezőtlenre fordulása esetén kérjük, mielőbb hagyják el a területet és erre figyelmeztessék társaikat is! Szeles, viharos időben ne tartózkodjanak nagyobb fák közelében, az esetlegesen lehulló ágak balesetveszélyesek lehetnek!
- A futóútvonalra bevitt értékekért felelősséget vállalni nem tudunk!
- A berendezésekben (információs tábla, irányjelző tábla, híd, stb.) okozott károkért a rongáló anyagi felelősséggel tartozik. Szándékos rongálás és egyéb károkozás hatósági eljárást von maga után!
- Vigyázz az erdei létesítményekre, műemlékekre!
- Légy tekintettel az erdészek, vadászok munkájára!
- A hulladék elhelyezése kizárólag a kihelyezett gyűjtőedényekben történjen! „Kirándulásod során csak a lábnyomodat hagyd az erdőben, és az emlékeidet vidd magaddal!”
- Szeresd a természetet és igyekezz azt másokkal is megszerettetni!
- Tanulj sokat a természettől!
- Légy az erdők védelmezője, szépségének és értékeinek őrzője!
- Javaslataikkal, reklamációval az ERTI vezetőjéhez fordulhatnak.
- A házirend betartása minden látogatóra kötelező érvényű. a házirend nem ismerete nem mentesít senkit a betartás felelőssége alól.
- A futóútvonal használatával elfogadja a házirendet!
Kívánunk Neked kellemes futást, sétát az erdő rejtelmeiben!
A pálya részei
Az akác (Robinia pseudoacacia L.)
Az akácot 1620 körül hozta be Európába az amerikai kontinensről Jean Robin francia botanikus, a fafaja nevét is róla kapta – Robinia pseudoacacia L.
Magyarországon 1710-ben ültették először Erdődy gróf pozsonyi kertjében. Krámer János György, a mindentudó katonaorvos Tentamante című könyvében 1735-ben már ajánlja fásítási célokra.
Erdőnek először a hédervári Viczay gróf birtokán telepítették, majd a katonai kincstár 1750-ben Komárom-Herkály erőd körül telepített 290 hektár akácerdőt.
Mária Terézia erdővédelmi rendeletei is szorgalmazták a fatelepítést, ám helytartótanácsa fűzfát akart a magyar Alföldre ültetni. A fűz a homokos, száraz talajon nem él meg, így a már sok helyütt sikerrel megeredt fásítások mintájára a vármegyék és birtokosok az akácot részesítették előnyben.
Tessedik Sámuel szarvasi parókiájának kertjében Békés vármegye egyetlen akácfája árválkodott még 1768-ban, félévszázados tevékenysége nyomán a szarvasi határban már 1785-ben akácfákkal telepített állományok álltak.
Az akácot nagyobb területű erdősítésekben, termőhely minőség iránti igénytelensége miatt elsősorban a laza homoktalajok megkötésére alkalmazták eleinte. Azonban szembeötlő volt a növekedésbeli különbség a különböző területeken álló állományok között.
Magyar Pál az erdészeti ökológia megteremtője a gyomborítás vonatkozásában kijelentette, hogy „Ahol a Cynodon dactylon (Csillagpázsit) nagyobb mértékben lép fel, oda elsősorban akácot telepítsünk, mert egyik fafaj sem szolgáltat oly értékes és nagy fatömeget rövid idő alatt, mint itt az akác.”
A „Szegedi erdők atyja” Kiss Ferenc megállapította a hajdúmegyei és nyírségi erdőkről, hogy ott alakult ki az akácerdő gazdaság legértékesebb rendszere.
Boross Ádám botanikus szerint: „A Nyírségen a jó fű és a jó akácos mindig együtt jár. A nyírségi akácosok aljnövényzete oly buja természetes kaszálóvá fejlődik, amilyent az erdőn kívül ezeken a buckákon semmiképpen nem tudnánk produkálni.”
Gróf Forgách Balázs már a 19. század elején elegyietlenül telepített akácot, és rendszerével beigazolta, hogy az akác a nyírségi homokon többet jövedelmez, mint a mezőgazdaság. Emellett a talaj termőerejét megóvja, sőt megjavítja annyira, hogy több éven át jövedelmezővé lehet alakítani a mezőgazdasági termelést.
A gyorsan fejlődő és jó anyagú fa kiváló tulajdonságai miatt igen hamar közkedveltté vált, ennek következtében az akácerdők telepítése fokozódott.
A fekete nyár (Populus nigra L.)
Az elmúlt században az ártéri puhafás erdők egyik fő fafaja a fekete nyár volt. Visszaszorulásának alapvető okai a 19. sz. közepén elkezdődött folyószabályozások, árvíz mentesítési munkák és lecsapolások, ami miatt korábbi termőhelyük szárazzá vált. A hibrid nemesnyárak telepítése, jövedelmezősége ugyancsak hozzájárult visszaszorulásához. A jelenlegi előfordulások megőrzését, fenntartását, eredeti termőhelyen történő felújítását, mind a természetvédelmi, mind a nyárnemesítési szempontok indokolják.
Erősen fényigényes fafaj, az oldalárnyékolást azonban tűri és ilyenkor nem terebélyesedik el. Nagy a melegigénye, de télállósága jó, s szélsőséges teleken sem károsodik. Optimális tenyészhelye az árterek mély tápanyagdús laza, homokos és vályogtalajain van. Jó alkalmazkodó képességű, ezért a szárazabb homoktalajokon is megél. Növekedése azonban itt csak úgy kielégítő, ha gyökere a talajvizet eléri, egyébként alacsony, erősen csomoros, görbe törzsű, bokrosodó lesz. Elviseli a szárazságot, de az elárasztást is bírja, a pangóvizet csak rövid ideig tűri. A túl kötött, nehéz agyagos talajokat nem kedveli.
Nagyon erőteljesen és gyorsan növekszik. Tenyészhelyén 30-40 év alatt eléri a 25-35 m magasságot, 0,6-1 m vastagságot. Ismeretesek száz évnél idősebb, 35-40 m magas, 2-3 m vastag példányai is.
Sarjadzóképessége gyökérről és tuskóról is jó. Sok helyen az idős fák körül a gyökérsarjak erőteljesen törnek fel, így képezve újulatot. Természetes úton csak ártéren, vizenyős, nedves helyeken újul magról. A magról való vetényülés azonban a jelenlegi körülmények között – a rendszertelen elöntés és magas vízállás a hullámtéren, erdőfelújítási szabályozók, követelmények stb. – gyakorlatilag lehetetlen. Ennek is betudható a faj jelentős területvesztése az ártéren. A hosszan vízállásos területeken a vízhajtások képződése, ill. a csomorosodás gyakori jelenség.
Természetes populációi igen változatosak, mind alaktani, mind élettani-ökológiai sajátosságaikban. Az amerikai fekete nyárral (P. deltoides) való természetes kereszteződése és a széleskörű keresztezéses nemesítés eredményeként számos hibridje van, ezek közül a termesztésbe vont ún. "nemesnyárak" gyors növekedésük és kedvezőbb tulajdonságaik folytán mindinkább kiszorították. A fásítások során alkalmazott jegenye- és tiszaháti nyár termesztett klónfajták.
A fekete nyár csak nagyon kis területen alkot összefüggő állományokat. Kisebb állományszerű előfordulása a különböző folyóártereken és a Hanság egyes részein van. Megjelenésük inkább ligetszerű, jobbára fasorokban, legelőszegélyeken találkozunk velük. Homoki területeken, elsősorban a Duna-Tisza közén inkább csak idősebb, egyedülálló példányaikat találjuk, összefüggő állományokat nem alkot.
A szikfásítás
A Püspökladányi Szikkísérleti Telepet 1924. október 1-én alapították, azzal a Kaán Károly által kitűzött céllal, hogy kimunkálja az alföldi területek - kiemelten a szikes, vagy mélyben sós termőhelyek - fásításának módszereit.
1920-ban Tuzson János javasolja a Püspökladányi Vallásalapítványi Uradalom fővasúttól északra eső területeinek befásítását. Úgy vélte, hogy az erősen szikes foltok körülfásításával elérhetővé válhat a körbevett területek fűhozamának javulása, így ezek kezelése nagyobb gazdasági haszonnal járna.
A kísérleti telep kezdetben az akkori Debreceni Erdőigazgatóság szervezeti egységeként - Magyar Pál vezetésével - tevékenykedett.
1927-44 között a központi Erdészeti Kísérleti Állomáshoz tartozott, a telep vezetője 1927-28-ban Galambos József, majd 1928-tól 1944-ig Tury Elemér vezette a telepen folyó kísérleteket.
1945 után a telep kezelése a Debreceni Erdőgazdasághoz került üzemi erdészkerületként, és csak 1953. február 1-ével üzemelt ismét Tury Elemér vezetésével az Erdészeti Tudományos Intézet Szikfásító Kísérleti Állomásaként.
1963-tól ERTI Tiszántúli Kísérleti Állomásaként működik Tóth Béla (1963-1985), Kapusi Imre (1985-93), Tóth Béla (1994-1995) és Csiha Imre (1995-) vezetésével.
A szikkísérleti kutatások mellett a Kísérleti Állomás közel 550 hektáros nyár kísérleti rendszert működtet, mely az egész Alföldet behálózva a fajta-kiválasztási és termesztés-technológiai kérdésekre keresi a válaszokat.
A nemesítői munka másik fő iránya az akácnemesítés, mely szelekciós munkára alapozva igyekszik emelni a magyar akáctermesztés genetikai tartalékait, amihez a több mint 170 hektáron működtetett technológiai kísérleteivel kíván támpontokat adni.
A Kísérleti Állomáshoz tartozó Arborétumban olyan fa- és cserjefajokkal kapcsolatos szelekciós munka folyik, melynek eredményeivel javítható az alföldi erdők ökológiai stabilitása, vadeltartó képessége, valamint ökonómiai értéke.
A Kísérleti Állomáson vizsgálatok folynak a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodási módszerek erdőssztyepp klímában való alkalmazhatóságára.
A Kísérleti Állomás kiemelt feladata a faültetvények, és ezen belül az energetikai célú faültetvények fafaj-megválasztási, technológia fejlesztési kutatásai, és az elért eredményeknek a gyakorlatba történő mielőbbi bevezetése.
Az alföldfásítás
Az Alföld évezredekkel ezelőtti, természetes növénytakarójára a nagy kiterjedésű füves puszták és mocsarak voltak jellemzők, melyeket kisebb-nagyobb kiterjedésű erdők tarkítottak.
A népvándorlások kora után letelepedett és alapvetően földművelésből élő, egyre gyarapodó népességnek mind nagyobb szántóterületre volt szüksége ahhoz, hogy a rohamosan növekvő élelmiszer szükségletet meg tudja termelni. Emiatt fokozatosan kivágták az erdőket és feltörték a füves pusztákat, lecsapolták a mocsarakat.
A XVIII. században az Alföld annyira kopár, fátlan volt, hogy Krámer János György, a soproni születésű tábori orvos, a „morbus hungaricus”, a magyar betegségnek tartott tüdővész egyik fő okát az egészségtelen, fátlan környezetben látta. Részben ennek hatására is, Mária Terézia az 1769-ben kiadott Erdőrendtartásában előírta vármegyei csemetekertek létesítését, azzal a feladattal bízva meg őket, hogy ingyenes csemetével lássák el a településeket és előírta azt is, hogy hová, milyen fafajt ültessenek.
A Duna-Tisza közi futóhomok megkötésével először Szeged város főmérnöke Vedres István próbálkozott a XIX. sz. elején, amikor nyárakat és fűzeket ültetett a homok megkötésére. A XIX-XX. sz. fordulóján Kiss Ferenc létesített hatalmas erdősítéseket Ásotthalom környékén a homok megkötésére. Kecskemét határának fásításában úttörő szerepet játszott Bakkay József.
Az Alföld fásításban korszakos jelentőségű a Kaán Károly nevéhez fűződő 1923. évi XIX. törvény, amely előírta, hogy be kell erdősíteni a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földrészleteket, a többit pedig erdősávokkal, fasorokkal kell körbevenni. Sajnos a világviszonylatban is korszerű törvény előírásaiból a gyakorlatban nem sok valósult meg, a két világháború között Magyarország erdősültsége alig növekedett. Noha a törvény célja éppen az volt, hogy az Alföld fásításával pótoljuk a trianoni békeszerződés miatt elvesztett faanyagforrásokat, miközben emberi tartózkodásra egészségesebb és a mezőgazdasági termelés számára is jobb körülményeket teremtünk.
A II. világháború után kialakult szocialista tervgazdaság parancsuralmi módszerei kellettek ahhoz, hogy számottevően növekedjen az alföldi fásítások területe. Számos település körül védőfásításokat hoztak létre, később a termelőszövetkezetek támogatásának burkolt módszere volt a fásítás jelentős támogatása. Az alföldi fásítások döntő hányada termelőszövetkezeti erdőként keletkezett. Ebben az időszakban, főleg az Alföldön megvalósult fásításoknak köszönhetően, Magyarország erdősültsége 11 %-ról kb. 17 %-ra növekedett 1990-ig.
Az Alföld fásítása ma is folytatódik. A cél az, hogy Magyarország erdősültsége legalább 25 % legyen. Ez a magán tulajdonban lévő, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földek fásításával érhető el, amit állami támogatások segítenek elő.
A püspökladányi Arborétum
A püspökladányi arborétumot az 1924-ben kezdett szikfásítási kutatások keretében létesítették kötött, illetve szikes talajú és erdősztyepp klímájú termőhelyek erdészeti hasznosítása az erdők fafaj-választékának bővítése céljából. A díszítő jellegű fásítások megalapozása, az ahhoz szükséges fa- és cserjefajok, fajták, változatok kiválasztása és bemutatása csak másodlagos cél volt. A felsorolt célok elérése érdekében az arborétum egyik részét erdőszerűen telepítették. A telepítési hálózat 2 x 2 m-es volt. Telepítése 1954-tőt 1962-ig tartott. A telepített fajok, fajták, változatok száma 1290 volt, a beültetett terület 2,0 ha. Ez a terület előzőleg mezőgazdasági művelés alatt állt.
A területre jellemző ősnövényzet: a rosszabb minőségű területrészeken Festuca pseudovina-Achillea setacea asszociáció (füves szikes puszta), a jobb minőségű területrészeken Lolium perenne-Cynodon dactylon-Poa angustifolia asszociáció (száraz kocsányos tölgyes erdőtípus).
Az arborétum földrajzi fekvése: északi szélesség 47° 19'; keleti hosszúság 21 ° 09'. Tengerszint feletti magasság 89 m. Az arborétum éghajlatát alapvetően a szélsőséges megnyilvánulások jellemzik. Az átlagos évi középhőmérséklet 10,2 °C. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékleiet (-31,5 °C-ot) 1942-ben mérték. Ugyanebben az évben a legmagasabb hőmérséklet +35 °C volt. Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet (+40,4 °C-ot) 1950-ben mérték. A nyár második felében (július, augusztus hónapokban) csaknem minden évben törvényszerűen aszá-lyos időszak következik be. Ilyenkor a levegő hőmérséklete tartósan 25 °C fölé emelkedik, a relatív páratartalom pedig 40% alá süllyed. Az átlagos évi csapadék 535 mm. Ebből 300-320 mm a nyári, 210-230 mm a téli (vegetáción kívüli) időszakra esik. Általában a május-június hónapok a legcsapadékosabbak.
Az arborétum talaja igen változatos. Kisebb foltokban már a felszín alapján is azonosítható a réti szolonyec (szikes talaj), nagyobb foltokban a szolonyecesedő réti vagy réti csernozjom talaj a jellemző. Az altalaj mindenütt szikes.
Az arborétum minden egyede térképezve van. A térképen minden egyed azonosító jellel rendelkezik, a nyilvántartások is ennek megfelelően vannak vezetve.
A növények közül kiemelkedő jelentőségűek a Lonicera, Cotoneaster, Ligustrum, Taxus, Juniperus, Acer, Corylus, Rosa, Prunus, Mahonia, Viburnum, Crataegus, Fraxinus fajok.
